A múltkori „gerinc felépítése című” cikkben áttekintettük a gerinc felépítését, most ezúttal nézzük meg a gerinc mozgásait.
Nyaki gerinc sajátosságai:
A nyaki (cervicalis) gerinc 7 csigolyából áll. Anatómiailag és funkcionálisan is két részre osztható: a fölső és az alsó szegmentre. A fölső szegmentbe az I. nyakcsigolya, azaz az atlas és a II. nyakcsigolya, az axis tartozik. Ezek a csigolyák egymással és a koponyával is komplex ízületi rendszert (fejízületek) alkotnak három mozgástengellyel, és három szabadsági fokkal. Az alsó szegment a II. nyakcsigolya alsó felszíne és az első háti csigolya felső felszíne között helyezkedik el, itt a csigolyák teljesen egyforma felépítéssel rendelkeznek. A két szegment funkcionálisan kiegészíti egymást, és lehetővé teszi a fej és a nyaki gerinc rotációs (forgó), lateralflexiós (oldalra hajlítás), flexiós (hajlítás) és extensiós(feszítés) mozgását. Atlas: Az I.nyakcsigolyát nevezik így. Gyűrű alakú, felső ízületi nyúlványa a koponyaalappal ízesül (atlanto-occipitalis ízület). Hátulsó, alsó felszínén is van egy ízületi nyúlvány, ezzel kapcsolódik a II. nyakcsigolyához (atlanto-axialis ízület). Axis: Ez a II. nyakcsigolya. Testének felső felszínéről centrálisan indul a dens axis, ami úgy működik, mint egy tengely az atlanto-axialis ízületben.
A nyaki gerinc mozgásterjedelme:
A nyaki gerinc jelentős mozgékonysággal rendelkezik. A mozgás terjedelme az egyes csigolyák közötti kis mozgások összegezéséből adódik. Az intersegmentális (csigolyák közötti) mozgás iránya az ízületi felszínek helyzetétől, terjedelme pedig a szalagok feszességétől és a porckorongok vastagságától függ. Gyakorlatban az alsó nyaki szakasz (ANY) és a fölső nyaki szakasz (FNY vagy fejízületek) együttes mozgását határozzuk meg. Flexióban és extensióban a teljes nyaki mozgásterjedelem sagittalis (nyílirányú) síkban jön létre összesen 130 fokban. A laterálflexió frontális (homloksík) síkban történik, mértéke kb. 45 fok. A rotációs mozgásterjedelem mérése bonyolult feladat, mert mértéke eltérő lehet a különböző szegmentekben. Az egyoldali rotáció 80-90 fokos.
A háti gerinc sajátosságai:
A háti (thoracalis) gerinc szakaszt 12 csigolya alkotja. A tipikus háti csigolyák felépítése nagyon hasonló. Kifejezett, nagy harántnyúlvánnyal rendelkeznek, melyek a bordákhoz való kapcsolódásukat szolgálják. A csontos-porcos mellkas mechanikai ellenállása jelentősen korlátozza a háti gerinc mozgását, ez a legkevésbé mozgékony gerincszakaszunk. A háti gerincet az izmokon és szalagokon túl tehát a bordakosár is rögzíti. A mozgások során ez a bordakosár is elmozdul a csigolyákkal együtt, limitálva ezzel a mozgáskitérést. Ennek ellenére a háti gerincen mindhárom síkú elmozdulás létrejöhet. Amikor az ember még fiatal, a mellkas is sokkal rugalmasabb, így a mozgáskitérések lényegesen nagyobbak. Idővel a bordaporcok elcsontosodnak, rugalmasságuk csökkeni fog. Emiatt van az, hogy idős korra a mellkas csaknem teljesen merev, és ezzel együtt mozgásai is minimálisak. Megjegyezhetjük, hogy ezen változásokkal együtt a légzés paraméterei is változhatnak, ezért a légzőrendszer terhelhetősége is csökkenhet.
A háti gerinc mozgásterjedelme:
Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a háti gerinc mozgása csak a szomszédos csigolyák egymáshoz képest történő elmozdulásából adódik. A háti gerinc ugyanis számos ízülettel kapcsolódik a mellkashoz. A mellkas tulajdonságai igen nagy szerepet játszanak abban, hogy milyen terjedelmű és irányú mozgások jönnek létre ezen a szakaszon. A gerinc önmagában sokkal mobilisabb lenne, mint a mellkassal összekötve. Ezért sosem szabad elfelejteni, hogy a mellkas elváltozásai befolyásolják a mozgáskitérést! Az intersegmentális (csigolyák közti) mozgások mértékét a mellkas rugalmassága, a kis ízületi felszínek frontális elhelyezkedése és a tövisnyúlványok összetorlódásának mértéke határozza meg. Extensió (feszítés) során a csigolyák hátrafelé mozdulnak el, a porckorongot hátul összenyomják. A tövis-nyúlványok ütközése megállítja a mozgást, melynek mértéke – ennek köszönhetően – igen kicsi. A flexiós (hajlítás) mozgás ugyancsak korlátozott. Előre hajlításkor a csigolyatestek közötti hátsó tér megnő, a discus kocsonyás magja ebbe az irányba mozdul el. Leginkább az alsó háti szakasz vesz részt benne. A laterálflexió (oldalra hajlítás) a bordák egyoldali torlódása miatt lesz kis mértékű. Itt a rotáció (forgás) az egyetlen nagyobb kitéréssel járó mozgás, mely függőleges tengely mentén történik. Amikor az egyik csigolya a másikhoz képest elfordul, a csigolyák rotálódnak, a porckorongokban csavarodó elmozdulás jön létre.
Az ágyéki gerinc sajátosságai:
Az ágyéki (lumbalis) gerinc 5 csigolyából áll. A csigolyák teste itt a legnagyobb, mutatva ezzel a teherviselés mértékét. Formájukat tekintve nem teljesen egyformák, némelyik babalakú, másik inkább ék alakúnak mondható. A lumbalis csigolyákon az igazi harántnyúlványok csökevényesek, viszont jól fejlett haránt irányú nyúlványaik vannak, melyeket bordacsökevénynek nevezünk. Az itt található tövisnyúlványok igen jól fejlettek, bárdszerűek, helyzetük csaknem vízszintes. Közöttük tág, szalagokkal és kötőszövettel kitöltött részek vannak, az intersegmentális ízfelszínek sagittális helyzetűek. A lumbalis gerincszakasz egyik legfontosabb funkciója, hogy megtartsa és továbbítsa a törzs és a felső végtagok súlyát- nyugalomban és elmozdulások esetén is- az alsó végtagok felé. Ezen súlytartó és teherviselő szerepre a nagyobb csigolyák és porckorongok eleve alkalmasabbak. Nem véletlen tehát, hogy a filogenezis során a testünk ily módon alkalmazkodott a függőleges testhelyzethez. Két lábon való álláskor a súlyvonal a lumbalis csigolyák középvonalában húzódik, metszve azokat. Mozgások alkalmával a súlypont és a súlyvonal helyzete megváltozik, az ágyéki gerincre egyre fokozódó torziós és nyíró irányú erők hatnak. Ehhez hozzájön még az izomkontrakciókból származó hajlításos és kompressziós erő. Ennek köszönhetően, a lumbalis gerinc testünk egyik legjobban igénybe vett területe. Nem csoda tehát, hogy ezen a szakaszon igen gyakori különböző tünetegyüttesek megléte.
Az ágyéki gerinc mozgásterjedelme:
Az ágyéki gerinc felépítése nem kedvez a tengelyirányú rotációnak, mert az ízületi felszínek helyzete erősen korlátozza ezt a mozgást. Emiatt a lumbalis gerinc rotációs mozgása igen csekély, a mozgásterjedelmet nyíró erők akadályozzák. Az itt található kis ízületek sagittalis síkban helyezkednek el, ezért e szakasz flexios és extensios mozgása a legkifejezettebb. Emellett a laterálflexiós mozgás is igen jelentős, mely a felső lumbalis szakaszon a legnagyobb és együtt jár minimális rotációval. Az extensiós, a flexiós és a laterálflexiós mozgások viszont igen jelentősek. A deréktájék –a nyaki szakasz után – a gerinc másik nagyon mobilis része. A mobilitás mellett fontos megemlíteni azt is, hogy a teherviselő funkciója is igen jelentős, sok-sok csigolyát és porckorongot tartanak az itt található csigolyatestek.
Ezek a cikkek, receptek is érdekelhetnek: