A GERINC FELÉPÍTÉSE

Érdekel, hogyan néz ki a gerinc, mi a működése és főbb funkciói? Mi az a porckorong és mi a feladata? Az alábbi cikkben ezekre adom meg a választ.

A gerincről általában

A gerinc, a test központi tengelyszerve, mely egyrészt stabilizálja a tartásod, másrészt rendelkezik azokkal az anatómiai tulajdonságokkal, melyek lehetőséget termetnek a csigolyák egymáshoz képest történő fiziológiás mozgásához. Azt is mondhatjuk hogy a gerinced két, ellentétes mechanikai tulajdonsággal rendelkezik: egyszerre merev és rugalmas. Tart tehát a gravitációval szemben és, biztos stabilitást nyújt tested számára a nagykiterjedésű, esetlegesen egyensúlyvesztéssel járó végtagmozgások esetén és lehetővé teszi, két szomszédos csigolya között található ízület mozgathatóságát.

Sok helyen hasonlítják  egy bonyolult hajóárboc szerkezetéhez, melynek alapjául a medenceöv szolgál, a csúcsa a koponya, és a vállízületek szintjén –egy vitorlarúd- a vállöv keresztezi. A gerinc minden szintjén, minden csigolya magasságában szalagok és izmok biztosítják a rögzítést, azaz összekötik az árbocot az alappal (medenceöv) és a csúccsal (koponya). Ezt nevezzük első feszítő rendszernek. A második feszítő rendszer a vállövhöz kapcsolódik, mely rombuszt formál. A két feszítő rendszer egyensúlyi állapotának köszönhetően szimmetria áll fenn, az erők teljesen kiegyenlítődnek, a hajóárboc stabilan áll.

A gerinc funkciói:

1. Tartó funkció: a törzs központi pillére

2. Mozgató funkció: a csigolyák között lévő ízületek fiziológiás mozgása

3. Rugalmas funkció: felépítésének és fiziológiás görbületeinek köszönhető

4. Védő funkció: Rugalmasan és szilárdan védi a gerincvelőt

A gerinc fiziológiás görbületei

A gerinc sagittális síkban elhelyezkedő fiziológiás görbületei szükségszerűen alakultak ki a filogenezis (evolúciós fejlődés) során. Négy lábon álló helyzetből fokozatosan két lábon járó helyzetbe kerültek őseink. Ez szükségszerű változásokat idézett elő csigolyáink térbeli elhelyezkedésén. A törzs teljes felegyenesedése az ágyéki gerinc hátrahajlásával vált lehetségessé. Az ágyéki gerinc hátrahajló görbületét ágyéki vagy, lumbális lordózisnak nevezzük Az egyensúly megtartásához további görbületek kialakulására is szükség volt. Így a háti vagy thoracalis kifózis, a nyaki vagy cervicalis lordózis és a keresztcsonti vagy sacralis kifózis megléte is szükséges ahhoz, hogy gerinced elláthassa komplex feladatát. Az ontogenezis (egyedfejlődés) során –az élet első napjaitól kezdve- a lumbalis gerincen ugyanaz a változás figyelhető meg, mint az evolúciós fejlődés alkalmával. A gyermekek egészséges mozgásfejlődése erősíti és biztosítja, hogy az ágyéki gerinc gyermekeink kb. 10 éves korára élettani mértékben, hátrahajló görbületben helyezkedjen el.

A sagittális irányú görbületek mértékének van jelentősége a gerinc funkcionalitás szempont-jából. A görbületek nagyságát minősíthetjük. Ez alapján lehet gerincünk dinamikus, átlagos és statikus típusú. Ennek a megfelelő életmód- és sportágválasztásnál van komolyabb jelentősége, hiszen vannak olyan sportágak, melyeknél elengedhetetlen a gerinc fokozott rugalmassága. Edzők és szülők is sokat tehetünk az élettani görbületek egészséges fejlődéséért. A születés után kezdődő, normális mozgásfejlődés nyomon követése szülői feladat. Óriási jelentőséggel bír azonban azoknak a szakembereknek a munkája is, akik a gyerekek mindennapi mozgással egybe-kötött szabad játékát, és a testnevelés órákon vagy edzéseken folytatott testmozgását szervezik, irányítják és felügyelik. A gerincgörbületek élettani helyzetétől való bármilyen eltérése, azzal a következménnyel jár, hogy a csigolyaközti ízületek egyenlőtlenül fognak terhelődni. Az ízületi felszínekre és a porcko-rongokra ható nyomás kisebb területre koncentrálódik, a degeneratív folyamatok felerősödnek. A csigolyákat összekötő szalagok lefutása is megváltozik, egyes mozgás szegmentek kilazulhat-nak, mások mozgásterjedelme lecsökkenhet. Egészséges gerincről csak akkor beszélhetünk, ha az élettani görbületek rendben vannak, és jól funkcionálnak. Ennek nemcsak a jelenben, de a jövőben is fontos szerepe van, hiszen a ge-rincproblémák prevenciója- melyek hátterében állhatnak a görbületek elváltozásai- társadalmi méretű feladat.

A gerinc alkotóelemei

A gerinc 24 mozgó elemből – azaz valódi csigolyából- épül fel, melyeket porckorongok, csigo-lyaízületek, szalagstruktúrák és izmok kötnek össze. További 9-11 csigolya összenőtt, módosult formában csatlakozik az ágyéki gerinchez, mint keresztcsont és farokcsont.Fentről lefelé haladva a következő csigolyákat találhatod: 7 nyakcsigolyát, 12 hátcsigolyát, 5 ágyéki csigolyát, 5-7 keresztcsontot alkotó csigolyát és 4-6 farokcsonti csigolyát.Ha megnézel egy tipikus csigolyát, a következő részeket láthatod rajta: – csigolyatest – csigolyaív – csigolyalyuk – tövisnyúlvány – harántnyúlványok – ízületi nyúlványok

Az egymás alatt és fölött elhelyezkedő, eltérő alkotóelemek egymással anatómiai összhangban vannak. Ennek következménye, hogy a gerincet három oszlop építi fel. A legnagyobb, elülső oszlopot a csigolyatestek alkotják. A két kisebb oszlop a csigolyák mögött húzódik, az ízületi nyúl-ványok hozzák létre őket. Az egymás fölötti csigolyalyukak képzik a gerinccsatornát, melyet a gerinc teljes hosszában csontos képletek és szalagok egymást váltva határolnak, védve a benne futó gerincvelőt.

A csigolyák közötti kapcsolatok

 

A csigolyák közötti kapcsolatokat a következő elemek biztosítják: Passzív kapcsolatok: – ízületek: csigolyák közötti ízületek – porckorongok: discus intervertebralis – szalagok: elülső hosszanti szalag, hátulsó hosszanti szalag, csigolya íveken haladó sza-lagok Aktív kapcsolatok: – izmok: a gerinc működését közvetlenül és közvetve befolyásoló izmok

 

A porckorong

A porckorong (discus intervertebralis) felépítése egészen sajátos. Felülete kb.5 cm2, magassága attól függően változik, hogy melyik gerinc szakaszon helyezkedik el. Egymás mögött elhelyezkedő hagymalevélszerű rétegekből – rostos gyűrűből (anulus fibrosus) – és ezen belül középen elhelyezkedő kocsonyás magból áll, mely rendkívüli vízfelvevő képességű makromolekulákat tartalmaz. A belső magnak (nucleus pulposus) nincs vérellátása és beidegzése, táplálása „szivacselv” alapján történik. Ezt diffúziónak nevezzük. A discus felépítésének köszönhetően tompító hatást fejt ki a fellépő tengelyirányú terhelésekkel szemben. Szimmetrikus, kétoldali terhelések esetén a porckorong egyenletesen nyomódik össze, központi helyzetét a csigolyaközti résben megtartja, miközben a kötőszövetes gyűrű és a kocsonyás mag kis mértékben, oldalirányban kitér. Ha a terhelés nem szimmetrikus, akkor a gerincre egyoldalú erők hatnak, a porckorongokban különböző mértékű nyíró- és húzófeszültségek keletkeznek.

Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a helytelen tartás– és mozgástechnika következtében már a 20. életévtől kezdve degeneratív elváltozások jelenhetnek meg a porckorongok szerkezetén. A degeneratív elváltozások nem visszafordíthatóak, különböző helyeken és mértékben jelentkezhetnek.

A csigolyák közti porckorongokra igen jelentős erők hatnak. Annál nagyobbak, minél közelebb helyezkednek el a keresztcsonthoz. Ez az axiális irányú kompressziós erő elsősorban a kocsonyás magot terheli, a rostos gyűrűre csak az erőhatás 25%-a jut. A nucleus középpontjában a nyomás sosem nulla. Teljesen ellazult, pihentető testhelyzetben is van nyomás a porckorong belsejében. Ez vízfelszívó tulajdonságának köszönhető. Azért fontos ezt tudni, mert ennek tulajdonítjuk a discus ún. elő-terhelt állapotát. Az előterhelt állapot nagyobb ellenállást biztosít az axiális és laterálflexiós erőkkel szemben. A korod előrehaladtával, ahogy a porckorong folyadéktartalma csökken, úgy az előterhelés is csökkeni fog. Ez a flexibilitás csökkenését eredményezi és a testmagasság változásával fog járni. A rostos gyűrű és a kocsonyás mag egymással funkcionális egységet képez, aminek hatékonysága mindkét alkotórész épségét feltételezi. Ha a nucleus belső nyomása nem megfelelő mérté-kű, akkor a gyűrű feszessége is meggyengül, a funkcionális hatékonyság is csökken.

A testhelyzetek és a gravitáció hatása is befolyásolja a porckorongok folyadék tartalmát. Ami-kor a gerinced nagy axiális terhelésnek van kitéve-, mint pl. állás vagy járás közben- akkor a discus belső magjából víz lép ki és átpréselődik a csigolyatestbe.  Általában ez a statikus terhelés egész nap fennáll, ezért a nucleus észrevehetően vékonyabb lesz, testmagasságunk estére csökken. Ezzel ellentétben éjjel, amikor vízszintesen, pihentető helyzetben fekszel, akkor a gravitáció kikapcsolása miatt a nucleus visszaszívja a csigolyatest felől a vizet és visszanyeri eredeti vastagságát.

Egy egészséges gerinc porckorongjainak összeadott magasságváltozása elérheti a napi 2 cm-t is. Ha egy ép discus-t megterhelsz, akkor annak magassága kevésbé fog csökkenni, mint egy patológiás discus-é. Ráadásul a beteg porckorong nem is fogja visszanyerni eredeti magasságát a terhelés után. A porckorongok progresszív károsodása hatással van a csigolyák közötti kis ízületekre is. A kis ízületek közötti ízületi rés csökken és eltorzul, az ízületi porcok terhelése nő. Az ilyen szintű elváltozások előbb-utóbb szintén a degeneratív betegségek kialakulásához vezetnek. Láthatod, hogy a porckorongok épsége és fiziológiája igen fontos szerepet játszik a gerinc statikájában és dinamikájában egyaránt. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogyan, meddig és milyen formában (napi terhelés, sportmozgások) terheled a gerinced és egyenként a különböző gerinc szakaszokat.

Csigolyák közötti ízületek

Az egymás alatt és fölött elhelyezkedő csigolyák ízületekkel is kapcsolódnak egymáshoz. Min-den csigolya rendelkezik kis ízületi nyúlványokkal, melyek mozgékony összeköttetést biztosítanak két szomszédos csigolya között. Ezekben az ízületekben különböző tengelyek mentén és különböző síkokban jönnek létre mozgások, attól függően, hogy melyik gerinc szakaszt vizsgáljuk. Legmozgékonyabb a nyaki gerinc. Itt szinte minden irányban végezhető mozgás. Ez rendkívül fontos a fej mozgatása és a környezet megfelelő érzékelési lehetősége szempontjából. A háti szakasz kevésbé mozgékony. Ez részben a mellkas miatt, részben az ízületi felszínek, és a tövis-nyúlványok elhelyezkedése miatt van így. Az ágyéki gerinc felépítése elsősorban a hajlító, feszítő mozgást, és az oldalirányban történő elhajlást teszi lehetővé.